Föld- és természetrajzi viszonyok
"Emberi táj ez. Dolgos kéz alkotta magának,
formálgatva a lét kényszere s kedve szerint,
s nyájassá szelidült a kietlenség, a vadonból
emberi otthon lett, életadó hagyomány."
(Keresztúry Dezső: Dunántúli hexameterek)
A pannon táj tapolcai medencéjének földtani érdekessége, hogy területén a fehér mészkő, a vörös bauxit és a szürke bazalt egyaránt fellelhető. E színes palettához társul a délkeleti oldalon Ábrahámhegy és vidéke bársonyos homokjával és a permi korszakból származó homokkövének enyhén veres színezetével.
Mindezek tudója és vallatója a századelőn Lóczy Lajos (1849-1920) volt, a magyar természettudományos földrajz megteremtője. Ő a Balatonfelvidék kutatása közben a Káli medencéből egy vödör homokot küldött Dr.Vendl Aladár nevű munkatársának, hogy azt laboratóriumi vizsgálatnak vesse alá. S az eredmény: a szintén jónevű geológus a túlnyomórészt kvarcanyag között vagy tucatnyi másmilyen ritka ásványfajtát vélt felfedezni (magnezit, melonit, rutil, disztén, sztaurolit, turmalin, cirkon, epidot, korund, augit, biolit, klorit és mikrolin). Lehet, hogy e sok ritka kőzet neve az átlagember számára nem sokat mond, mégis érdemes felsorolni őket, mivel Ábrahámhegy egyik jellegzetességét képviselik, helyük van a természet rendjében és szerepük a környezet alakulásában.
Ilyen homokszemek szóródtak évtizedeken át Ábrahámhegy főutcájára, mivel az üveggyártásra igen alkalmas homokot a szállító vállalat teherautói a kisörsi lelőhelyről ezen az útvonalon szállították először a tomaji, majd a révfülöpi, végül a gulácsi vasútállomásra, ahonnan átrakás után jutott tovább a feldolgozás helyére, például a zagyvapálfalvi üveggyárba. A bánya sokáig megfelelő munkaalkalmat is biztosított a falu lakosai számára. A nyolcvanas évek végén a szállítás útvonala - szerencsére - megváltozott: új út épült észak felé, mely által Ábrahámhegyről rövidebben lehet eljutni a régió központjába, Tapolcára.
Ábrahámhegy történetének kutatása nem könnyű feladat, mivel ilyen címszó alatt a legtöbb irattári emlékben, helységnévtárban nem szerepel: e településnek - egészen a legújabb időkig - mindig valamely szomszédos községhez kapcsoltan kellett átélnie a történelem viharos, vagy éppenséggel háborútól mentes napjait. Ez a tény szükségessé teszi, hogy a régió történetének részletes tárgyalása előtt megismerjük, hogy a helység az egyes korokban, időszakokban hova tartozott.
A mai Ábrahámhegy, a középkorban "Ábrahám-falu", - Kisörspusztát is beleértve - a népesebb települések közé számított. Lakossága megközelítette az 1000-es létszámot, ami akkoriban kiemelt települést jelentett: évente egy alkalommal országos vásárt is tarthatott. A Kisörs névvel kapcsolatban itt kell elmondanunk, hogy az Ábrahámhegyhez tartozó berki területnek valós neve Kisörspuszta, vagy népies elnevezés szerint Bugyberek. A Kisörs megjelölés valójában az Ábrahámhegytől mintegy 3 km-re található, 306 m magas Örsi hegy oldalában és lábánál települt lakott részre vonatkozott, melynek nevét 1949-ben a belügyminiszter - Badacsonytomajhoz tartozóan - Badacsonyörsre változtatta.
Ábrahámhegy prosperáló fejlődésének hosszú időre végett vetett az iszlám világ Európa felé történő terjeszkedése, így a török visszavonulása után, a XVII. században szinte a nulláról kellett újraindulni. Ezeket a lépéseket a település már a kettéosztottság állapotában tette meg. Az elválasztó határ a Burnót patak volt: a nyugati oldal Salföld-Ábrahám, a kelet felé eső rész pedig Rendes-Ábrahám néven élt tovább. Ebben a megosztottságban két évszázad telt el (aminek nyomai még ma is észlelhetők), de az itt lakók az egyesítés szándékáról sohasem mondtak le. A megmegújuló kérelmek sora csak 1942-ben járt némi eredménnyel. Zala vármegye alispánja (Bődy Zoltán) 29689/ni-1942. sz. határozatával helyszíni szemlét tűz ki az egyesítés részleteinek tisztázására. Ennek értelmében 1942-ben kezdeményezik Ábrahámhegy Balatonrendeshez történő csatolását (Zala megye, tapolcai járás).
Közigazgatási történések 1945 után:
1950-ben a tanácsrendszer bevezetésekor az "egyesítés" Balatonrendes néven megtörténik, egyben a közös községet Veszprém megyéhez csatolják
1950-65-ig önálló tanáccsal rendelkezik, továbbra is Balatonrendes néven
1965-től Balatonrendes (ezen belül Ábrahámhegy) Salfölddel együtt képez közös tanácsú községet
1970-től közös tanáccsal Badacsonytomaj nagyközség társközsége
1977-től a Balatonrendes közigazgatási egység nevet Ábrahámhegyre változtatják (ez egyúttal leválasztás Badacsonytomajról)
1991-től Balatonrendes különválik, Ábrahámhegy a teljes függetlenség állapotába kerül.
Szeghalmy Gyula a Dunántúli Vármegyék Veszprém megyéről szóló kötetében (Bp.1939.) így ír:
"Ábrahámhegynél a víz találkozót ad az erdőnek. Festői részletekben gazdag, pompás tájak következnek. Szép telepítésű szőlők, hangabokrokkal, galagonyásokkal borított hegyoldalak, sűrű bükk, tölgy és égererdők, selyemfüvű tisztások és a tisztásokon átfutó kristályvizű patakok váltják egymást. Innen már egészen jól látszik a Tomaj és Tördemic között minden előhegy nélkül 438 méter magasságba nyúló Badacsony jellegzetes alakja."
Ezek után határoljuk körül Ábrahámhegy község jelenlegi területét, vizsgálva mind a bel-, mind a külterületek együttesét. A nyugat felőli szomszéd Badacsonyörs. Itt a 71 sz. főútvonal melletti 52-es vasúti őrháztól a Kápolnavölgy északkeleti meghosszabbításával húzhatjuk meg a határvonalat. Rendes felé a községhatár most van kialakulóban: valószínűleg az Ábrahámhegy-Újtelep melletti, terméskőből épített Rendeshegyi úttól 2-300 méterrel keletre fog húzódni. Ez a tó partvonalából kb. 2,8 km hosszat jelent. E vonallal párhuzamosan, 2-2,5 km-re a hegyek felé rajzolódik ki az északi határ, megosztva Rendes, Kékkút és Salföld szomszédságával. E csekélynek tűnő, mintegy 7 km 2 -es területhez hozzátartozik még 5 km2 -nyi balatoni vízfelület. Ez a 700 ha terület 1220 kat. hold földet jelent, melynek 60 %-a szórványosan beépítettnek minősíthető (1 kat.h. 5744 m2 ). A külterület nagy része erdő, rét és nádas, így elég kevés terület marad a mezőgazdasági művelés számára. Ez a tény meghatározó jellegű a jelenleg itt élő 540 főnyi állandó lakosság foglakoztatottsága szempontjából.
